A TEREMTÉSRŐL,
MAGVÁNAK-LÉNYÉNEK ÉRÉSÉRŐL,
VÁNDORLÁSRÓL, VILÁGOLÁSÁRÓL,
VILÁGOSODÁSÁRÓL
A növény magot érlel, gyümölcsöt, termést hoz,
a mag élelem, táplálék
és összegződése minden létezési módnak, életnek-halálnak,
feltétele a folyamatosságnak, az áramlásnak
a magok a létezés lenyomatai, látszatra egyformák,
a teljes tudás mindnyájukban állandóan bennük van,
megvalósulva és lehetőségként,
beérve, csillagként hullanak a földre, élni-éltetni
ősszel a fa külsőt vált, szívárványszínekbe öltözik,
lényéből a nappal és a holddal játszadozó csillagos fények áradnak
színeivel mondja el,
hogy milyen a tél, a tavasz, a nyár, az ősz
színeivel mondja el,
az útját, élményét, reményét, tudását, játékát, titkát,
elmeséli, hogy mit tapasztalt,
mit hagyományoz a magban, a magnak, mindeneknek
ünnepi színekbe öltözik
és jószívvel átadja tudását, bölcsességét,
életét-halálát a létezésnek
… az időtlen időnek …
***
télelő közeledtével
levelét termését elhullajtja, díszét elhagyja, átalakul, felkészül,
lénye magvába sűrűsödik
értékétől, színétől megválik,
meztelenül, méltósággal tér meg a tevékeny csendességbe-nyugalomba,
létezésének másik formáját, az eleven halált éli-tapasztalja,
alkalmassá válik a következő dolgára, feladatára
***
minden fa anya is és apa is egyben,
ölelkező források, akik a szívük alatt táplálják-érlelik
az éltető magvakat
ideje szerint minden fa elköszön fénylő ruhájától
és teli tarisznyával bocsátja el termését-magját,
hogy mindketten felkészülhessenek a további vándorlásra
közben a csontos új ág-végek máris duzzadnak,
magukban hordozzák következő magzatukat a rügyet,
benne az alvó levéllel-virággal-maggal
a téli fák csupasz ágai merész rajzú sorsvonalak az ég tenyerén,
fordított világként a gyökér rajzolatát,
a teljes valóságot idézik
az élet-halál tudását csak meztelenül
és áldott állapotban lehet átadni, befogadni, örökíteni
***
a fa termése-magja szintén így vándorol,
világokat jár be, új otthonra lel,
újszülött, mégis gazdag örökséggel-bölcsességgel,
a közös lét tudásával érkezik meg a földbe, a hókéreg alá
ez a világ sem puszta üresség,
nem Más-Világ, hanem a létezés arca, mosolya, ölelése,
jég és fagy védte otthon, bölcső,
köszöntés, várakozás, érés, búcsúzás
*
… folyamatosan érik a mag …
*
érik az ágak-levelek sokszínű fészkében, a föld méhében,
a nap és a hold hívásában,
a maga tudásában, növekedésében-erejében
… mindenek várakozásában-világában …
érik a tavasz ébredésében, a nyár fényes sugaraiban,
az ősz szivárványos színeiben, a tél magpróbáló szorításában
téli otthona a magot öleli,
visszatartja, elcsendesíti, megérleli, beavatja,
így válik teremtővé-termékennyé
ilyenkor hófehér minden szín,
csend minden hang, nyugalom minden mozgás
tavasszal a föld és az ég nászában újra születik, újjá születik,
az anyaföld ösztönzésére,
a nap és a hold hívó szavára életre kel a csendben,
méhében magzatja megfogan, szíve megdobban, közös a lélekzet,
szül a születő,
csíráját kibontja, tudását örökíti
… a létezés lüktetése, áramlása, folyamata …
a mag hordozza-kelti világának, lényének-tudásának
hullámát, lüktetését,
egyben mindenek áramlását táplálja,
létét-életét-halálát az egyetemes törvény,
a természetes rend, a közös lét határozza meg
nem igazodik Kijelölt Alkalmakhoz,
ki-Fényesített-Ünnepekhez, le-Szürkített Hétköz-Napokhoz
a magnak nincs Mag-Képe Ön-Magáról,
nincs Világ-Képe: Földről, Víztől, Ásványról, Emberről, Állatról,
Anyagról, Szellemről, Lélekről, Mindenségről
nincs Képe, hanem tudása-törvénye van,
a közös forrásból merít,
amit saját létével-forrásával gazdagít-táplál,
ahogy magvát-magzatát is
életével-halálával őrzi-gyarapítja-örökíti
a megmaradás-növekedés eredendő példáját,
a közös lét ősöktől kapott mintáját,
magában, csillagmagvában hordozza az összes eddigi
és majdani tudást, ahogy azt mindenek teszik
***
… ez a tavasz …
ilyenkor álmából felébredve
minden fa jólesően nyújtózik egyet és örömbe-zöldbe-virágba öltözik,
érzi-tudja, magzatjának-magvának,
gyermekének lélekzetét-dobbanását, testvéreinek sorsát
… a létezés lüktetése, áramlása, folyamata …
***
**
*
a létezés forrásai egymásból merítenek, egymást táplálják,
közös ölből fakadnak, együtt térnek meg,
eget-földet karolva járnak,
útjukon szüntelenül indulnak-érkeznek, mégsincs kezdet, sem vég,
folyamatos az áramlás
*
… a közöslét törvénye, teremtő játéka szerint …
***
a források vizei vándorláskor számtalan érre, patakra, folyóra ágaznak,
hol közös mederben folynak,
hol szétválnak és ágasbogas mintázatot, vízi-világot hoznak létre,
máskor széjjelfutnak, majd sietve találkoznak és játékosan szigetet ölelnek körül,
de mindig együtt maradnak, sohasem engedik el egymás kezét
*
… a közöslét törvénye, teremtő játéka szerint …
***
némelykor csendesen fecsegnek,
vagy épp játékos, hangoskodó küzdelemben mérik fel erejüket,
máskor tombolva-haragosan kergetik egymást,
egetverő hullámokat keltve, évszázados fákat, ormos hegyeket felkapva,
majd hordalékaikat lerakva
együtt, vagy külön-külön, békésen folydogálnak tovább,
ha úgy adódik, elköszönnek egymástól, de el nem válhatnak,
világuk egylényegű
*
… a közöslét törvénye, teremtő játéka szerint …
***
a létezés forrásai tiszta vizűek, jellegzetes ízűek, azok is maradnak,
esetenként összefonódnak, vagy szétválnak,
az ég és a föld tengereiben feloldódnak, vagy harsány viharokban szétszóródnak,
mégis jól láthatóan-érezhetően tisztaságukat, ízüket-zamatukat megtartják,
sajátosságukat, tudásukat megőrzik
*
… a közöslét törvénye, teremtő játéka szerint …
***
a halál kérdez, az élet felel, az élet kérdez, a halál válaszol,
a kérdés és a felelet egylényegű, egymásra rímelő összeforrt páros,
minden létező egymásból sorjázó, egymásból születő
*
… a közöslét törvénye, teremtő játéka szerint …
***
**
*
a teremtéshez csend kell, eleven csend,
a zaj, a nyugtalan rebegés nem alkalmas sem az életre, sem a halálra
a csend a test és lélek, szó és gondolat tisztulása,
hogy elbírja az üzenetet, az örömöt, hogy alkalmas legyen a teremtésre,
a csendben ünnep, nyugalom, szólás van
a teremtéshez csend kell, eleven csend,
a létezés fenséges, sokszólamú, százszorszép csendje
***
**
*
a lét sokszólamú, tudásának minden színe,
az életnek-halálnak minden árnyalata állandóan jelen van,
de hogy épp melyik az éber, melyik a lényegszerinti, vagy a megszólaló,
melyek ébrednek fel és találkoznak a közösvilágban,
melyek válnak egymás otthonává s melyek vándorolnak tovább
azt mind-mind az együttszabta törvény rakja sorba-sorba
… a természet rendje szerint …
*
láthatóan és rejtetten, nyugvó és tevékeny módon,
állandóan és folyamatában
minden létezőben a törvény rendje szerint megnyilvánul
a tudás, az élet-halál, a lét
***
a magot nézve nem látni
az eddigi s majdani létét, eseményeit, bár magában hordozza őket,
csupán az épp szükséges jelleg nyilvánul meg,
erősödik fel, delel, majd elköszön
… a létezés ritmusa, az áramlás lüktetése szerint …
*
a magot nézve még nem látni
a gyökeret-ágat-levelet-virágot-magot,
a földet-vizet-napfényt-ásványokat,
de megvan mindegyik és ideje-rendje szerint megjelenik,
tevékenykedik, megnyilvánul
a rejtettből látható,
tevékenyből nyugvó, a csendből felcsendülő lesz,
egymásból, közös fészekből eredő hatások, világosodások
… termékeny pillanat, áldott állapot …
*
ez a közöslét folyamata, áramlása, vándorlása,
amelynek nincs Eleje-Közepe-Vége,
nincs Oka-Okozata, nincs Állandó-Fejlődése
***
a teremtésnek sincs Terve,
el-Készítési Ideje, Szakasza, Eleje-Közepe-Vége,
nincs meg-Nevezett teremtője,
nincs meg-Különböztetett teremtettje
van a létet megtartó ereje,
százféle arca, mosolya, indulata, üzenete, titka, sejtelme,
tudása, kincsestára, játéka,
van a megszületés-elmúlás, virágzás-maghozás-elköszönés,
van a kölcsönös megtermékenyítés,
közös eredés, a mindigvan együttlevés, a teljes jelenlét
***
ez a virágos ütközet,
ez a kölcsönös teremtés magban-csillagban
együttes
ölelkezés-küzdés-hullás, vetés-növekedés-aratás,
egymásból
születés-szárbaszökkenés-virágzás-magbaérés,
egymásba
nyílás-tárulkozás-rejtezés-magvasodás
… a teremtés kölcsönös …
*
egymásból születő, közös tőből eredő gyökerek, hajtások, virágok
*
egymásba rétegződünk, teresedünk-világosodunk,
ahogy a hullámkörök tágulnak és minden pontja új lüktetés lehetősége,
ahogy a színkör bármely pontja új színvilágot,
számtalan árnyalatot sugároz,
ahogy a növény bármely sejtje képes tovább vinni az életet,
ahogy a mag minden eddig-volt
és majdan-lesz magzat méhe, bölcsője, forrása,
ahogy a villámsújtotta fa zöldellő ágat üzen,
ahogy az elvermelt növény fényre nyújtja halovány kérő kezét
***
ezért tudunk egymás és mindenek-mindenség nyelvén beszélni,
a közöslétben megszületni,
virulni és elköszönni, csillagként vándorolni,
magként a létet megtartani,
ezért tudjuk
a magunk-mindenek-mindenség életét élni, halálát-halni
… a közöslétet teremteni …
*
… rólad van szó, ez mind te vagy: a teremtő, a teremtett, a teremtés …
*
a mag elköszön,
vándorlása során megjárja a mindenséget
… létezése határait …
*
magával hozza ritmusának-lüktetésének előző hullámait és továbbviszi,
felizzik a létezésből,
az élet új ágát hajtja, termi a magot, a mintát, a mintáját
a magból kicsiny, vékony szálak, gyökerek, rügyek, ágak indulnak el
megtapasztalni önmagukat, s a világot,
a föld-víz-fény-mag egymás felé nyújtják kezüket
… közöslétük első szívdobbanása, lélekzete, kézfogása …
összekapcsolódnak a sorsok, világméretű ölelés,
szerelmetes-szerelem, esküvés,
a teremtés mozgása, nyugalma, hangja, csendje
… állandó átalakulás, állandó átlényegülés …
***
… föld – víz – nap – mag …
*
Ön-Magában,
egyedül egyik sem termékeny,
mindegyik csupán a másikkal együtt életképes,
összeölelkeznek,
megtermékenyítik egymást, az élet megfogan
… áldott állapot …
*
megelevenedik az ott-akkor szükséges tudás, képesség,
kifényesedik a kellő szín,
a föld maggá, a mag földdé válik és együtt válnak életté-halállá
… folyamattá lendül a létezés …
*
nem csoda történt,
hanem születés, kölcsönös izzással, lángolással, ünnepes lélekkel
***
nem külön-külön lettünk, vagyunk, egymástól el-Határoltan, el-külön-ülve,
a szív dobbanásakor sem csupán a kézben, lábban,
hanem az egész testben árad a vér, odafigyeléssel, gondoskodással,
lélegzéskor is jut mindenhova friss levegő,
táplálkozáskor étel-ital,
minden egyes mozdulatban ott feszül az összes izom,
a tudásban jelen van minden gondolat,
a forrás is erekből, patakokból táplálkozik és ereket, patakokat táplál,
az életünkben sem magunknak-magunkban vagyunk,
nem választható el társ, a barát, a testvér,
az asztal, az ágy egyetlen lába sem hiányozhat, a szék is bice-bóca lenne
***
család, nép, haza, emberiség,
mag, föld, eső, nap, hold, állat, növény, mindenek
ami egész azt nem lehet Ketrecbe zárni, be-Határolni
szétválasztani, otrombán kettévágni, azonos méretűre felszeletelni,
vegytisztára agymosni, egynemű tömeggé,
tehetetlen tenyészetté mesterkedni,
mert akkor mindenek pusztulnak: te is, én is, mi is
a határunk nem épített fal, sem elválasztó szakadék,
hanem napos-holdas aranyos-ezüstös híd
a mindenség mintázatát együtt szőjjük életünkkel-halálunkkal,
egyenként is jól látszik a szövet, a fonal, a minta, a törvény
és együtt is kiadódnak,
mindenek látszanak, minden létezője a világnak
a meg-Rontott, el-Idegenedett, fel-Darabolt lét tehetetlen, magtalan tenyészet,
képtelen a közös törzsből éltető leveleket hajtani,
termő-ékes ágakat kibontani, virágokat-magvakat teremni,
Ön-Magában senki sem termékeny,
hisz csak együtt egész az egész
amikor lélekzem, azt sem csak én teszem, te is kellesz hozzá,
amikor dobban a szíved, azt sem csak te teszed, én is kellek hozzá,
lélekzetem a te leheleted, dobbanásod az én lüktetésem
***
a teremtésnek nincs
Fortélyos Terve, el-Készítési-HatárIdeje,
EmberIsten Működtetője, ki-Választott Teremtettje,
sem szakaszai, lezárható rész-Eredménye, véges, vagy végtelen Ideje-Tere,
Oka-Okozata, nincs Kezdete-Vége,
így számszerűen sorjázó Első, Második és Többi-Napja sincs
mindez nincs,
hiszen az Eredeztetés, a Korszakolás, az Osztályozás nem egyetemes,
hanem végzetes Emberi Korlát,
hiszen a teremtés állandóan áramló, szüntelenül változó folyamat,
egymást kölcsönösen megtermékenyítő önnemzés,
szülő-formáló lüktetés
***
… a teremtés rendje-törvénye nem kötődik …
semmilyen
Hatalomhoz, Rendszer-szabta Eszköz-Tárhoz,
Civilizációhoz, Társadalomhoz, Kultúrához,
Eszméhez-Időhöz-Térhez-Okhoz
de természetes elemi erővel kötődik
minden egyes létező alapvető lényegéhez, sajátos képességéhez,
megismételhetetlen
egyediségéhez, a csillag-mag- és a szív tudásához
elemi erővel kötődik
a létközösséghez, a közös élethez-halálhoz,
mindnyájunk sokszínű tudásához, mindenek eleven áramlásához
teremtéskor-éréskor
*
… maggá, csillaggá, emberré, állattá, növénnyé sűrűsödik a lét …
***
**
*
a természet létközösség,
az együttélés kölcsönös, folyamatos,
bármelyik létező:
kristály, csillag, ember, mag, tó, állat megszületése
feltételezi és alakítja a közösséget,
a környezet felkészülten várja, alkalmassá válik a befogadására,
ha ez nincs meg, nyugtalan a mindenség
a mindenség áramló végtelen,
folyamatosan átlényegül önmagába,
a létezők megmerítkeznek egymásban, a létnek:
életnek-halálnak különböző arcát,
arcának számtalan játékát, mozdulatát teremtve
a mindenség nem halott, s nem lélektelen,
hanem az eleven áramló állandóság,
az azonosság-másság jókedvű örömében, táncában, ölelésében
derűsen teremti önmagát, mindeneket,
téged és engem, s mi őt
***
… a teremtés kölcsönös …
*
minden alkotója teremtő és teremtett,
egymás forrása, hullámverése, lenyomata, lüktetése,
dobbanása, lélekzete vagyunk
minden forrás hullámokat kelt,
s a hullám minden pontja egyben forrás is,
vajon melyik forrás,
vagy hullám az Első, a Legnagyobb, a Kiválasztott?
nincs ilyen,
hisz minden létező megismételhetetlen személyiség, egyéniség
*
… aki nélkül világatlan lenne a világ …
***
a teremtő méhben állandó átalakulás,
áramlás, vándorlás, eleven nyugalom van,
áldott, felelős állapot,
a létezés hullámverése, lüktetése, lélekzete, dobbanása, vérkeringése
*
… a mindenségbe simuló és öntörvényű …
***
**
*
az együttlét, a társulás kölcsönösen szükséges,
átszövi mindennapjainkat, megvan a természetes törvénye-rendje,
s egyben a tűréshatára is,
aránytalansága torzulást okoz
***
a közöslét nem zárja ki, sőt feltételezi,
hogy egymást tápláljuk-szüljük és egymásból táplálkozunk-születünk,
hogy vannak együttélők és különélők, megmaradók és elhalók,
hogy van olyan terület, ahol te élsz és van ahol én élek
a szeretet nem zárja ki, inkább szükségessé teszi,
hogy legyen saját és közös világunk-otthonunk-oltárunk,
amit én is, te is
*
… együtt áldunk-óvunk-védünk …
***
ha nincs összetartozás, türelmesség, elkülönülés-elkülönítés, tűrőképesség,
ha nincs gyomlálás, fékezés, önkorlátozás
*
… akkor közöslét sincs …
ha nincs természetes hárítás, elenállóképesség, védettség
ha gyengeség van és nincs erő, ha be-Hódolás van és nincs méltóság,
akkor győztes sincs csak vesztes
***
… a szeretet közös …
*
nem sajátíthatja ki egyetlen létező sem,
nem formálhatja senki
a Maga Képére-Hasonlatosságára
*
… akkor hogy is lenne már szeretet …
***
**
*
minden létezőt
*
a saját lángolása-izzása tesz láthatóvá,
önnön szava-hangja tesz hallhatóvá,
mindenek váró hívása szólítja-fogadja-teszi
világossá-világolóvá-otthonná
ahogy a sejtből-rügyből-bimbóból kibontakozik
és magvasodik a virág-világ,
ahogy az élesztő nap sugarai ébresztik a pirkadó hajnalt,
úgy virrad fel minden létező,
s keltik egymást életre mindnyájan
megismételhetetlenül, sajátosan, egylényegűen
nyugvásából ébredezik a lét, megelevenedik az élet-halál
és világolva vándorolnak
… minden létező …
*
vándor, kincses világ, aranyos-ezüstös híd,
társatváró otthon, ünnepes oltár,
jelöletlen, de nem jeltelen, hanem sajátos-lelkes-eleven középpont
… minden létező …
*
szellőt simogató, víz égő szomját oltó, völgyet vájó,
dombot-hegyet gyúró indulat,
tápláló: eső, föld, fény, levegő, napsugár, gondolat,
amitől duzzad a rügy, magvasodik a virág,
amiből kihajt az élet,
a vékonyka hajszálér, az égbenyúló ág, a zöldellő levél
… minden létező …
*
minden pillanatában folyamatosan
pirkad-delel-szürkül-alkonyodik-esteledik,
minden pillanatában szüntelenül
gyökeret ereszt-csirázik-sarjad-virágzik-magvasodik
egyszer messzirevilágító, fényes sugárzású,
másszor szivárványos színű, majd táncos-libbenő, játékos lángú,
esetenként mint a kotlós csupán a magáét hívogató,
vagy épp csendesen pislogó, hunyorgó, alig-alig mutatkozó
aztán megint nyújtózkodó láng, egekig lobbanó,
a csillagmag példája, a közöslét törvénye-rendje szerint
… minden létező …
*
tudása-felelőssége-méltósága
a szüntelenül lélegző-hullámzó-lüktető teremtés,
más-más arccal, különböző megjelenéssel,
mégis azonos lényeggel
a folytonosan áramló,
mindenek sokszólamú létét tápláló élettel-halállal,
a nyugvó-felébredő,
a szükség szerint megszólaló tudással, képességgel, színnel
útunk során, életünkben-halálunkban
izzási pontok fénylenek fel,
világosságot ajándékozva-befogadva
mindnyájunkban kiolthatatlanul lüktet az önnemzés,
a kölcsönös megtermékenyítés,
a születés, az élet-halál, az ölelés-elsodródás,
a kitárulkozás-becsukódás
mindez a víz folyásának természetességével,
titoktudó mosolygós-csendjével történik,
vagy szilajul-harsányan áradva zajlik
de bárhogy is megy végbe,
minden gondolat-szó-cselekedet, szívünk-lelkünk kicsiny rezdülése,
minden-minden kitörölhetetlen nyomot hagy,
maradandó medret váj
egymásra rímelő ismétlődések
erősítések-gyengítések-kioltások vannak,
de gépies ütemek, arctalan-lelketlen másolatok nincsenek,
az az elidegenedést,
mindenek pusztulását jelentené
***
**
*
a lét egymásból születő
dobbanása, lüktetése, lehelete, ölelése, mozdulata
minden létező kincsestár, s benne lakik,
világol az ősegység
*
… a csillag …
*
mindenek tudását,
lenyomatát kitörölhetetlenül magában hordozza,
majd gyarapítva tovább hagyományozza
*
a csillag mindenre emlékezik,
a tér kibontakozására,
az idő gomolygására, az okok kisze-kusza, gubancos szálaira,
a létezés minden szárnypróbálkozására, alakjára
***
a mindenség rendje, törvénye, élete-halála, tudása
mindenekben ott van,
ez a képesség változhat, gazdagodhat, romolhat,
de el nem pusztulhat
a közöslétben, magban, csillagos kincsestárban
ott van minden létező,
csigavonalba ölelkeznek és a középpont lüktető mélységébe húzódva
a végtelenbe tárulkoznak,
vándorláskor ebből a jelöletlen,
de nem jeltelen pontból indulnak-érkeznek, teresednek
***
a lét egymásra rímelő dobbanásaiban az alkonycsillag
ideje-rendje szerint gazdagodva tér haza termő-teremtő szülőhelyére,
az eleven csendbe, mindenek forrásába,
magával-magában viszi létének minden tudását,
életének-halálának minden tapasztalását,
színét, arcát, játékát, humorát, mozdulatát, álmát, gondolatát, titkát
***
a lét egymásra rímelő dobbanásaiban,
amikor estére hajló,
alkonyodó világunk elnyugodva átszenderül,
akkor mindnyájan az útunk során gyarapodó tudással-tapasztalattal,
a természetes rend
szerint térünk haza a kincses csillaggal együtt
termő-teremtő szülőhelyünkre
***
az áramlásban, a vándorlás-világolás során
minden létező, minden csillag
tudása gyarapodik-színesedik és továbbhagyományozódik
a mindenségben-egymásban,
mindenek forrásában megmerítkeznek
és a szükséges tudással indulnak egymásból születő,
Kezdet- és Végnélküli útjukra
***
a lét megtér az egyetemes-anyaölbe, a közös ölelésbe,
ősnemzésbe,
lényének magvaiból további hajtás fakad
és egymásból lüktető tűz, víz, föld, levegő, hold, nap,
állat, növény, ember születik
***
minden létező vándorlása során
a saját és a testvérei csillagosmagvát-tudását
magában-magával viszi útravalóul,
ezért van bennünk-mindenekben tűz, víz, föld, levegő, nap, hold,
szeretet, világolás, átlényegülés, állat, növény, ember,
a mindentudás kincse-képessége,
színe, mozdulata, játéka, titka, dobbanása, lélegzete
*
… testvéreink élete-halála …
mindenek vándorolnak világolnak, világosodnak
a csillag, növény, állat, ember, nap, hold,
és életükkel-halálukkal a mindenséget táplálják
mindenek vándorolnak, világolnak, világosodnak
a csendbe, nyugalomba, küzdésbe, örömbe-kínba, álomba, játékba,
sejtelmes titokba,
testvéreik világába, otthonába
*
így virrad-születik
a csillagból tűz, víz, föld, levegő, állat, növény, ember
és minden létező,
így pirkad-ébred
a tűzből, a vízből, levegőből, állatból, emberből
és minden létezőből
*
… csillag …
mindnyájan magunkban hordozzuk testvéreink
csillagos lenyomatát,
mindenben ott világol, nyugszik a másik világa
*
ahogy az égbolton,
úgy a mindenségben világol minden égitest,
ahogy a napraforgó magjai csigavonalba ölelkeznek
a középpont lüktető mélységébe húzódva,
a végtelenbe tárulva
ahogy mag a virágban, virág a magban úgy vagyunk mi egymásban
te bennem, én benned, mindketten a mindenségben,
a mindenség bennünk
*
ezért van közöslét, szerelmetes szerelem, barátság,
közös: kín, küzdelem, öröm, tennivaló,
ezért van szívünkben-otthonunkban minden testvérünk
ember növény-állat, mindenek
*
ezért van világunkban egymás tudása-színe-magva, kincses csillaga,
ezért lehet érteni mindenek nyelvét, látni-hallani, érezni-ismerni a másikat,
ezért tudunk világolni, vándorolni, világosodni, otthonosodni,
ezért vagyunk képesek másvilágokat megjárni, gazdagítani
és gyarapodva megtérni
*
ezért van a virágos ütközet, kölcsönös megtermékenyítés-teremtés
magban-csillagban,
ezért van együttes ölelkezés-küzdés-hullás,
vetés-növekedés-aratás,
ezért van egymásból születés-szárbaszökkenés-virágzás-magbaérés,
ezért van egymásba kinyílás-tárulkozás-rejtezés-magvasodás
*
… ezért csillagos minden létező …
benned is világol olyan csillag, érik olyan mag,
amilyen az emberben, növényben, tűzben, vízben, holdban, napban
és minden létezőben,
ezért tudod, tudhatod az embert, növényt, tüzet, vizet, holdat, napot,
mindenek élet-halálát,
ezért érted mindenek nyelvét,
ahogy a te szavad is számukra érthető
*
ez adja meg a lehetőségét, sőt a szükségét annak,
hogy a törvény szerinti
együttlét, világosodás, otthonteremtés, a közös:élet-halál legyen,
egymásból gyökerezzünk-ágazzunk, virágozzunk,
létezésünk során a magunkban levő teljességet teremtjük
***
a természetes rend szerint,
a bennük lévő százszorszép sokszínűség valósulhat meg,
a teljesség képességével vagyunk:
ki csillag, ki ember, ki növény, ki föld, víz, állat,
*
… ez a létünk tudása, felelőssége, méltósága …
***
maggá lényegül-sűrűsödik a lét
és a lélekzettel, dobbanással, öleléssel, kölcsönös megtermékenyítéssel
mindnyájunkba maradandóan belevésődik
*
… ez a teremtés kicsiben, nagyban …
***
talán nem is kellene teremtésnek nevezni,
mert ez a mindennapos életünk,
velünk született tudásunk-szeretetünk: tied, enyém, mindeneké,
*
a tudás, a közöslét felelős megtartása, gyarapítása, hagyományozása,
a szeretet minden létező természetes hajlama, adottsága
a létközösségre, világosodásra, sorsvállalásra,
szeretetben-tudásban az én, s a te mivé dobban össze
*
… tudás nélkül nincs szeretet, ahogy szeretet nélkül sincs tudás …
*
a tudás, a szeretet nem változatlan,
legyengülhet-megerősödhet,
közöslétünk, áramlásunk együtt töltött időtlen-ideje átlényegíti,
gazdagítja tudásunkat, tapasztalatunkat, szeretetünket,
csillagos otthonná fényesíti, színesíti egymás világát, a mindenséget,
termővé varázsolja életünket-halálunkat
tudása-szeretete van
a mindent megőrző és továbbadó magnak, csillagnak,
a villámsújtotta fának, aki vékonyka kis ágat, zöldellő levelet hajt,
a sötétbe-hidegbe kényszerített növénynek,
amikor kérő keze valószínűtlenül megnyúlva fényt keres,
a lemészárolt fának,
amikor kérgéből virágos ágat teremt
tudása-szeretete van
a világokat járó, üzenetet hozó zarándokló táltosnak,
a rendetartó, szüntelenül lüktető szívnek, a gondoskodó kéznek,
a mindeneket vigyázó-ölelő közöslétnek,
az egyedül megküzdő, világoló, világosodó vándornak
*
… tudása-szeretete mindenkinek van …
… mindenek mondják a tudást …
*
víz, tűz, föld, levegő, nap, hold, fa, állat, ember, felhő,
nappal, éjszaka, ölelés, evés, ivás,
sors, mosoly, öröm, bánat, árnyék, sikoly, üresség, álom, kristály, indulat,
csend, szó, ellenfél, zene, szobor, anya, gyermek, barát
*
létünkkel: életünkkel-halálunkkal formáljuk a tudást,
van aki szerelmetesen gyarapítja, felelősen hagyományozza,
ahogy én is, te is
van aki felelőtlenül feléli, bűnösen megrontja, vagy visszaél vele,
ahogy te is én is
*
a tudás, a szeretet felelős teremtőképesség,
sokszínű, sokszólamú örömös-keserves adottság, törékeny,
de el nem pusztuló képesség
*
… minden tudás, minden szeretet közös …
*
a tudás, a szeretet a lét lényege, a nyomhagyás értelme,
a megmaradás szükséges feltétele,
addig bizakodhatunk magunk-testvéreink, az emberiség létében,
amíg lesznek olyanok, akik a tudást, a szeretetet
minden körülmények közt vállalják, tovább hagyományozzák
*
eredendően magunkban hordozzuk
a velünkszületett tudást-szeretetet képességet,
lehet, hogy időlegesen hordalékkal eltakart,
lehet, hogy jelenleg emberségünkben nem leljük,
de mindig van
rejtőzik,
mint a búvópatak,
majd felbukkan és szelíden az áramlásba-vándorlásba sodor,
vagy orkán erejével előtör és elsöpör,
hordalékával eltemet, mintha nem is lettünk volna
*
tudásunkat-szeretetünket kell minden Hatalom ellenében,
Szabad-Akarattal megtartani,
örökíteni,
de elegendő lenne csupán
egyszerűen
*
… felelősen lenni, élni-halni …
***
minden tudatlanság-tudálékosság, okoskodás,
minden Szem-Pont-Tudás, elő-Írt Igazság,
minden Elvhez, fel-Tételhez kötözött Szeretet
lét-Rontás, el-Idegenedés,
hiszen a tudás, a szeretet, nem csupán emberi képesség,
és nem csak tudományos-vallási-művészeti fogalom,
hanem létkérdés, mindenek forrása, éltetője
*
… az elidegenedés az létrontás …
*
a létközösség kiürülése, szétesése, romlása, pusztulása,
az élet, a halál tengődése-tenyészete,
az egészség rákos, vírusos megbetegítése,
az áramlás, a mintázat sérülése, a tudás, a szeretet elvesztése,
megalázó, méltatlan Fekete-Szürke-Fehér Lyuk állapot
a létrontás az elidegenedés,
mindent árúvá aljasít, meddővé sorvaszt,
meghamisítja a tudást, a szeretetet
a közöslét, a létközösség
megtermékenyíti, megtartja, gazdagítja mindenek világát-virágát, magvát,
kibontja, elevenné teszi a tudás, a szeretet színeit-árnyalatait
ezért kell el-hagynunk
a ki-Kiáltott Igaz-Ságunkat, magunk szabta Törvényt-Erkölcsöt,
meghaladni Ember-Világ korlátunkat,
hogy betölthessük emberségünket, méltóságunkat, tudásunkat, feladatunkat,
hogy ne Embertelenedjen el a világ
ezért nincs Igaz, és nincs nem-Igaz,
ahogy nincs Én-Igazam, Te-Igazad, Mindenség-Igaza,
vagy Nem-Igaza
ami van, az a közöslét,
ami sem Igaz, sem nem-Igaz, hanem természetes törvény, erkölcs
*
a közöslét mindig van, velünk, vagy nélkülünk,
a föld, víz, levegő, tűz, növény, állat,
és egy létező sem teszi meg, nem teheti meg,
hogy Igaza van,
és azt sem, hogy nincs Igaza
*
… mi, emberek sem tehetjük …
***
**
*
… a teremtéshez minden megvan …
*
mindnyájunk lényében-magvában
ott parázsol személyes létünk, izzik mindenek élete-halála,
hevül a mindenség lélekzete-dobbanása
a parázs ideje szerint feltüzesedik és belobban,
s a lehetőségből valóság lesz
*
… termékeny-teremtő pillanat …
*
amikor meghaladjuk magunkat, megmerítkezünk egymásban,
mindenekben otthonra lelünk, mindenek otthonává válunk,
vándorolunk-világosodunk
*
… termékeny pillanat, a közöslét teremtése …
ahogy az őszi fa a tél közeledtével átlényegül,
levelét-termését elhullajtja, díszét elhagyja,
felkészül,
lénye magvába sűrűsödik
alkalmassá válik a következő feladatára
*
ahogy a magvak elköszönnek, teli tarisznyával útra kelnek,
csillagként a földre hullnak
és a szélrózsa minden irányába elzarándokolnak
*
… ki mécses, ki fáklya, ki izzó üstökös ….
*
… ki patak, ki csendesen csobogó ér, ki viharos tenger …
*
mindenki a maga módján szövi sorsával a létezés mintázatát,
formázza a létfolyam áramlását, lelkesíti-személyesíti a mindenséget
*
… a lét nem apad el, nem huny ki, látványosan-rejtetten mindig van …
***
**
*
… a csillagok mindent tudnak, mindenre emlékeznek …
*
bennük fénylik minden létező összes lenyomata,
élete-halála, tudása, színe,
belőlük formálódik föld, víz, levegő, tűz, ember, állat, növény, nap, hold
s a többi mindenek
ők földből, vízből, levegőből, tűzből, emberből, állatból, növényből, napból, holdból
s minden többi létezőből születnek,
majd visszahullnak a teremtő csendbe-nyugalomba, az anyaölbe,
magukban óvják mindenek tudását, tapasztalatát, létezését, életét-halálát
*
majd százszorszép arccal, sokszólamúsággal, szivárványos színvilággal
újból elindulnak a teremtő hangba-mozgásba,
állandó változással, lüktetéssel, áramlással, nyomhagyással,
magukat megtartva simulnak mindenbe-mindenségbe
*
… visszahullnak …
*
és máris útra kelnek, elköszönnek, s egyben meg is térnek,
szivárvány íve fénylik fel bennük,
amely hídként köt össze mindeneket téged-engem-minket
*
így van bennünk
víz, levegő, föld, tűz, ember, állat, növény, nap, hold,
s a többi létező,
így van bennünk a mindenség
így vagyunk
vízben, levegőben, földben, tűzben, emberben, állatban, növényben,
s a többi létezőben,
így vagyunk a mindenségben
*
… egymás forrása vagyunk …
*
létünk: életünk-halálunk, különbözőségünk-azonosságunk,
testvérségünk magva-gyökere a közös-eredet, a közös: bölcső-asztal-ágy-nyugvóhely,
az egymásra rímelő lélekzet-szívdobbanás,
a magunkból formálta fészek szerelmetes ölelése, melegsége
*
belemártózol a mindenségbe, lényed átitatódik
*
… csillag lett belőled …
***
**
*
„amikor lélekzem, azt sem csak én teszem,
hisz te is kellesz hozzá”
törvény:
a létközösség, a közös:élet-halál,
betartása nem Döntés, vagy Választás kérdése, hanem a megmaradásé,
látszólag lehet
Választani, szabadon-Akarni, eleve-Elrendelni, újra-Megtestesülni
de látszólag sem lehet
*
… ha nincs törvény, akkor semmi nincs …
a törvény az, hogy az és csak az a törvény,
amelyet minden egyes létező együtt, létével:életével-halálával formál meg,
ami szerint a létezés-teremtés közös-kölcsönös, törvény és törvényhozó azonos,
amelyben minden egyes létező érverése kitapintható és minden szín élénk,
amelyben minden tudás szabad, otthonunk-világunk nyitott,
minden más törvény-telen, önkényes létrontás, amit pusztítás-pusztulás kísér
*
minden létező törvény és törvényhozó is egyben,
így a föld, a víz, az ásvány, a rovar, a növény, az állat, az ember,
a bolygók, a csillagok, a fény, a meleg, a hang, a mosoly, az ölelés, a lélegzés,
a szív dobbanása, a tűz, a szerelem, az indulat
*
… minden létező …
a törvény és a létezés hasonlatos a maghoz-csillaghoz,
mert magában hordozza mindenek létét:élet-halálát, tudását,
ahogy a magban a virág, virágban a mag,
úgy van mindenekben a törvény, a törvényben ott van minden létező,
törvény a létező, a létező törvény, nem választhatóak szét
*
minden törvény sajátos, egyedi, mert személyreszólóan jelenik meg,
egyben egyetemes is, mert mindenekre, így önmagára is vonatkozik,
egyik törvény sem személytelen, nem egybemosódott
*
a közöslét törvénye nem tűri a mesterséges ki-Választást, a szent-Rangsort,
ahogy nem tűri az arctalan egybe-Olvadást, a ki-Zárólagos Hatalmat,
az el-Idegenedettséget, a lét-Rontást sem
*
a törvény a közöslét természetes szükségéből,
minden létező életéből-halálából születik, így mindenekre érvényes
***
**
*
… a természetes törvény, erkölcs, mérték szerint …
minden létező és számtalan megmutatkozása, tevékenysége
időtlen-idők óta, a valóság megannyi pillanatában folyamatosan van
minden megnyilvánulás, ténykedés
párhuzamosan és maradósan van jelen a közös forrásból lüktető
szemlélődő áramlásban, eleven nyugalomban,
folytonos világosodásban, zarándoklásban,
szüntelen nyomhagyásban, százszorszép mintázatban
a közöslét egyik fele folyamatosan alkalmas és kész a kinyílásra
és egyúttal szüntelenül alkalmas és kész a becsukódásra
a közöslét másik fele folyamatosan alkalmas és kész a becsukódásra
és egyúttal szüntelenül alkalmas és kész a kinyílásra
a közöslét együtt
folyamatosan alkalmas és kész a kölcsönös megtermékenyítésre,
a létfolyam áramlatának szüntelen fenntartására, megóvására,
az ezerarcú mindenség valóságos mintázatának teljes megszövésére
***
a létezők minden megnyilvánulásában jelen van
a teljes színvilág, tudás, közülük az egyik-másik jelleget adó, meghatározó,
míg némelyik visszahúzódó, csendes
semelyik sem lehet arctalan-jellegetlen, vagy épp egyeduralkodó-kizárólagos,
egyikük sem oldódhat fel nyomtalanul a másikban,
ahogy az egybemosódás is természetellenes,
mert akkor nem lesz az egyik erős és a másik gyenge,
hanem mindenek sérülnek, vesznek
***
az épp éber-megcsillanó, vagy az épp alvó-áttűnő valónkkal
esküvéssel kötődünk-ölelkezünk egymáshoz,
az élet-halál lüktetésére, a világunk-virágunk kinyílására-színesítésére,
magvunk érlelésére, megtartására, gyarapítására
… a természetes törvény, erkölcs, mérték szerint …
***
**
*
minden pillanatában folyamatosan pirkad-delel-szürkül-alkonyodik,
minden pillanatában szüntelenül csírázik-sarjad-virágzik-magvasodik,
minden pillanatában ott van a tavasz-nyár-ősz-tél,
minden pillanatában becsukódó-kinyíló, felfénylő és árnyékos,
minden pillanatában jelen van az éber élet, az eleven halál,
minden pillanatában vándorol, világokat jár be, otthonra talál,
minden pillanatában megvan minden tudása, lényének csillagos magva,
minden pillanatában ott van a kölcsönös megtermékenyítés,
minden pillanatában születik-munkálkodik-elnyugszik,
minden pillanatában érti-érzi mindenek életét-halálát,
minden pillanatában benne van minden testvére: állat, növény, ember, nap, hold,
minden pillanatában képes a szeretetre, az ölésre, a szárnyalásra, a mozdulatlanságra,
minden pillanatában a következő pillanatot kelti, szüli, ébreszti, indítja,
minden pillanatában híd, a másik felé ívethúzó, égre feszülő szivárvány,
minden pillanatában a maga teljében, a közöslét szükségében jelenik meg,
nyilvánul meg valamelyik arca, hangja,
minden pillanatában a lét íve folyamatosan, szüntelenül hullámzik, lüktet, dobban
… a közös törvény-erkölcs-mérték szerint …
egyik létező sem születik újból és újra,
nem járja végig a mesterséges Szent Rang-Létrát,
nem tapossa kilátástalanul körbe-körbe a Mókus-Kereket,
nem kerül az Isteni Halhatatlanságba, sem az Örök Kínok Helyére,
nem törik darabokra, mesterséges végletekre, anyagra-szellemre, kezdetre-végre,
végesre-végtelenre, pillanatnyira és örökre, múlandóra és halhatatlanra
nincsen alacsonyabb-magasabb világ, Örök-Érvényű Teremtő, Kiválasztott Nép,
senki sem fel-Címkézett Szent, Hős, Áldozat, sem Vezető, vagy Vezetett,
a létezés nem egyéni, nem csoportos, nem kizárólagos,
nem Emberi döntés, Eleve Elrendelés, vagy Szabad Akarat kérdése,
hanem a közös törvény-erkölcs-mérték szerint a létezés közös, kölcsönös
a létezés folyamatában az a tudás-szín-képesség villan fel,
amelyik a közös: élethez-halálhoz a törvény szerint szükséges,
minden pillanat-hullámzás-lélekzés-lüktetés-dobbanás-
egymásra rímelő, egymást követő, egymásból születő, egymástól különböző,
szüntelen folyamattá-áramlattá lendítve a létezést,
az életet-halált, tudást-képességet-színt-vándorlást-világolást-otthonosodást
… a közös törvény-erkölcs-mérték szerint …
* * *
* *
*
… mindvalahány …
létező, pillanat, villanás, megnyilvánulás, mutatkozás,
tevékenység, tudás, szín, földet-eget összekötő, ívethúzó szivárvány,
naptól aranyosan, holdtól ezüstösen fénylő híd
… az összes …
létezőt, pillanatot, villanást, megnyilvánulást, mutatkozást,
tevékenységet, tudást, színt,
az égrefeszülő, ívethúzó szivárvány fűzi egybe,
a naptól aranyosan, a holdtól ezüstösen fénylő híd köti össze
naptól aranyosan, holdtól ezüstösen fénylő híd köti össze,
a röpke pillanatot, az időtlen örök-időt,
a sajátlétet és a közöset, a kavargó életet, a játszólag hallgatag halált,
a színleg szertelen egyedit és az összefogott egyetemest,
az áramló, változó állandót és az állandóan változó, gomolygó múlandót,
az elmosódott, esetlegesnek tűnőt és a biztos megszokottat,
a látszólag csapongó fellobbanást és az rendezett üzenet
naptól aranyosan, holdtól ezüstösen fénylő híd köti össze
mindenek-mindenki létét:életét-halálát,
tudását-színét, lélekzetét, dobbanását, játékos mosolyát,
gondolatát, álmát,
mozdulatát, titkát, indulatát, ölését, ölelését, hárítását
a naptól aranyosan, a holdtól ezüstösen fénylő híd
az összes útonjáró, zarándokló vándor nyomát őrzi, vigyázza, összefűzi,
hisz általuk születik, s általuk hal el,
ahogy a csillag is és a mag is
egyetlen csepp, vagy tengernyi lét
sem oldódik fel névtelenül-jellegetlenül a közös egészbe
és nem is uralkodik,
nem csapong esetlegesen,
nem szokványosan megszokott és nem előírtan rendezett,
nem árnyékolja Emberformálta
Erkölcs, Jó, Rossz, Szabadság, Törvény, Szeretet, sem Hatalom
hanem
nyomot hagy és a maga teljességével megteremti az egész harmóniáját,
az egyes és a közös bensőséges létét
senki és semmi sem lehet áramló létfolyam, tudást-őrző csillag, ívelő híd,
ha csupán látszólagos, színlelő, vélhető, vagy úgy tűnik mintha,
ha csupán egyedi csepp és nem tenger is egyben,
ha csupán 1 elkápráztató fénye látszik,
míg a többi elhomályosodik, kialszik, vagy egybemosódik
mert minden,
ami pillanatnyi, esetleges, látszólagos, eltűnő
valójában valós-tényleges-bizonyos
mert minden-minden
virradó és egyidejűleg elnyugvó,
személyes, ugyanakkor egyetemes és közös
***
mint a húros hangszer,
amikor az egyik húr megpendül, vele rezdül a többi is,
a hangszer egésze is,
ha több húrt szólaltatok meg,
akkor hallani önálló zenéjüket és együttes hangzásukat,
ha az összes húr felcsendül,
akkor tud életre kelni teljességében a hangszer
a húrok önállóan-magukban is
és együtt- közösen is zengővé teszik a hangokat,
megéneklik lelküket
***
minden létező minden megnyilvánulása
olyan, mint a kinyíló virág, amiben ott van a szirom, bibe, levél, mag
*
… magban a virág, virágban a mag …
*
közös eredezésűek, közös a bölcső-asztal-nyugvóhely,
egymást szülve születnek,
az egyik teljessége-hiánya, egészsége-betegsége a másiké is
minden létező megnyilvánulása
eleven, összefüggő, lüktető áramlás,
ahogy a nap felkel-delel-nyugszik,
s vele együtt minden létező ébred-virít-alszik,
a hajnalnak, délnek, estének,
a télnek, tavasznak, nyárnak, ősznek megfelelően,
tudásával, színeivel gazdagítja-hagyományozza a megmaradást
***
**
*
a létezők minden lélekzetében, dobbanásában
szükség szerint jelen van az összes tudás, a teljes színvilág,
egyik-másik épp kinyílik, megcsillan, vagy átizzik,
némelyik, az alkalomhoz igazodva jelleget adó, időlegesen meghatározó,
míg a másik pillanatnyilag inkább visszahúzódó, csendes, rejtőző
de mindegyik a közös: élethez-halálhoz, a törvényhez igazodó
… valóságot teremtő, abból születő …
***
… látszólag …
mily sok bizonytalan lépés előzi meg a találkozást
és egyik sem felesleges,
hányféle szertelen, játékos mozdulat előzi meg az ölelést
és egyik sem felesleges,
igen sok mag hullik el, míg némelyik kihajt
mennyi rendhagyó létezőből születik a messzelátó, határozott létezés
és egyik sem felesleges,
hány látszólagos pereg le a homokórán, míg el nem jön a bizonyos ideje
… és egyik sem felesleges …
***
az egyes létezők az életük-haláluk,
vándorlásuk során talán szabálytalannak, csapongónak tűnhetnek,
látszólag mindegyik szertelen, rendhagyó, meglepő
a mindennapok közelsége,
megszokottsága miatt esetleg csupán távlatosan vehető ki a mintázat,
pedig közelről is kirajzolódik és állandóan jól látható
a közeli fényforrás esetleg káprázatos, elvakító, vagy épp homályos,
míg távlatosan inkább valóságos
… pedig szüntelenül egyenletesen messzefénylő a világosság …
***
minden váratlan villanásból, rendhagyó cselekedetből, szokatlan gondolatból,
elmosódott álomból előbukkan a letisztult, törvényformálta lét,
az egymásból születő mintázat
minden váratlan fellobbanás egybefonódik,
szerelmetes szerelemmel közös lánggá ölelkezik
és magzatos csillagfénnyé ragyog,
minden libbenő mécsesláng fényteli otthonná ölelkezik,
mindenekben fellángol a világoló fényesség
***
tudásból, magvas csillagból
*
a helyénvaló igény,
a természetes szükség szerint lesz jószívvel kinyíló, befogadó,
eget-földet ölelő szerelmetes szerelem
egymást megismerő vágy
a helyénvaló igény,
a természetes szükség szerint lesz
bölcsen elhárító, becsukódó, tartózkodó, elcsendesedő zarándok
*
szemlélődő vándor
***
**
*
… meríts a folyó partján egy marék kavicsot, homokot …
időtlen idők, messzibevesző kéklő hegyek,
aprító forróság és morzsoló fagy küldöttei ők,
a víz sodrának folytonos vándorai
egykor mindegyikük megközelíthetetlen hegytető,
hatalmas szikla, égbenyúló bérc volt,
csak a nap, a hold és a büszke sólyom láthatta őket
most véletlenformálta, rendezetlen halmaznak tűnnek,
nincs két egyforma közöttük,
pedig mind-mind az egyetemes törvény szerint formálódott,
van-e bennük közös, szabályos
lényük rejtőző, mégsem megfejthetetlen titok,
egyikük útja sem esetleges,
tudásuk, tapasztalatuk, színük, méretük, anyaguk,
minden megnyilvánulásuk beszédes
a meghitt találkozásban kibontakozik arcuk,
sorsukból megmutatkozik a közöslét rendszabálya,
útjuk egyedi és egyetemes mintázata
minden egyes szabálytalan alakú homokszem, szokatlan formájú kavics,
magzatként magában hordozza
… mindenek törvényét, mértékét, a mindenség rendezettségét …
***
… a mindenség ezerarcú …
*
a látszólagos, a bizonytalan, az esetleges megmutatja
a letisztult valóságot, a rendet,
a szerelmetes találkozásban, világolásban előtűnik, megnyilvánul
a kiegyensúlyozott, nyugodt törvény
***
nézd a kavargó táncot, minden mozdulata beszédes, egymásra rímelő,
figyeld az elfedett gondolatot, a fel-felvillanó, titkos jeleket, egyik sem rejtőző,
hallgasd a szél tétova zúgását, sohasem szabálytalan,
nézd a táncosan szállingó hópelyheket, egysem téved el
nézd a kergetőző esőcseppeket, mind-mind megtalálja a szomjazó szájat,
nézd a magad, vagy társad pillanatnyi bizonytalanságát, végül minden lépés hazatalál,
nézd meg a napok, hetek, hónapok mindigmás arcát és mégis szabályos gyöngysorát,
nézd a gomolygó felhők szélfútta vonulását és egyben biztos útját
nézd a tiszavirág kavargó násztáncát, a kiismerhetetlen örvénylő forgatagot,
milliónyi kérész repdes látszólag céltalanul
és mindegyik megtalálja párját
nézd a madarakat, jeltelen útjaikon,
látszólag tétován röpdösve keresik egymást és mindig találkoznak
nézd meg,
amikor a nap felkel-delel-nyugszik,
s vele együtt minden létező ébred-virít-alszik,
a hajnalnak, délnek, estének,
a télnek, tavasznak, nyárnak, ősznek megfelelően,
soha nem szerkesztett egyformasággal, soha nem gépies ismétlődéssel,
soha nem esetleges ötlettel, vagy érthetetlen csapongással,
de mindig idejében, a maga teljében, egymást követően történik
***
hallgasd meg egyetlen kicsinyke porszem kínját-örömét,
vagy a mindenség hegynyi sóhajtását,
egyről mesél, egy az üzenet
***
a létközösségben, a közös: életben-halálban
a véletlen a szabályosból következik, a rendezett a szertelenből formálódik,
a megnyíló a rejtőzködőből születik, a homályos a letisztultból származik,
szüntelenül együtt áramolnak,
folyamatosan együtt szövik a létezés szivárványos mintázatát
a létközösségben, a közös: életben-halálban
a személyes lét a mindenekhez-mindenséghez igazodik,
azt táplálja, abból merít,
a mindenek élete-halála a mindenséghez-egyeshez illeszkedik,
arra rímel, abból születik,
a mindenség fennmaradása, megléte a mindenhez-egyénhez alkalmazkodik,
arra csengő, abból lüktet
a tűz-víz-föld-levegő egymást élteti-növeli,
a növény-állat-ember-nap-hold-csillag egymásból gyarapodik
a személyes, a mindenek, a mindenség egymás világa-otthona,
megszentelt oltára,
bölcsője-asztala-ágya-nyugvó helye,
végtelenbe tárulkozó csillaga,
ponttá ölelő magja
***
**
*
a felröppenő, vagy vonuló madarak gomolygó-szabályos alakzata,
az együtt vadászó, vonuló állatok magabiztos, fegyelmezett áradata,
a halraj eltűnő-felcsillanó egybeszabott teste,
a búzatábla szélformálta hullámzása,
az erdő hajladozó fái, táncoló ágai-levelei,
a hullámzó vízfelület szabályos lüktetése, az éjszaka csillagvirágos mezeje,
a szélsodorta, hullámverte homok dimbes-dombos íve
rendezett vagy áttekinthetetlen?
* * *
melyik a szabályos és melyik az esetleges,
az egy vagy a számos, az egyedi vagy az egyetemes,
a fa vagy az erdő, a homokszem vagy a dűne, a búzaszál vagy a búzatábla?
csupán a sok, a sokaság, a számos-számtalan, a mindenség
mutatja a törvényszerűséget,
míg az egyedi, a sajátos, az eredeti, a különleges meg nem?
a törvény formálja, vagy a véletlen alakítja az egyet, a sokaságot,
az egyedit és az egyetemest,
hisz mindegyiknél kiadódik a mintázat, az egyéni és a közös akarat
* * *
ha ismerném az erdőt, akkor a fa, az ága-levele sem lenne ismeretlen,
ha ismerném a homokszemet, akkor a hullámzó dűne sem volna rejtély,
ha a tengert nem látom, akkor a cseppet sem,
ha nem látlak téged, akkor a mindenség is rejtve marad,
a tudatlanság bizonytalanságot, függőséget szül
a közöslét meztelen,
a szükség szerint rejtett-rejtőző vagy nyitott,
nincs eltakaró hordalék rajta, sem felesleg, sem hiány, minden az-ami,
sohasem fedi mez-álarc, vagy kiosztott-elvállalt, betanult-betanított szerep,
sohasem közömbös, sohasem tétlen-tenyészet,
nincs felettébb, sem felesleges, nincs semmi szűkösségben vagy bőviben
… a szükséges van …
* * *
nincs felsőrendű tudatosság,
sem ki-Gondolt, meg-Tervezett teremtés, nincs gépies célzatos irányítás,
sem véletlenszerűség, vagy sorszerű akarat,
hanem egymásrahangolódás
… egymásból fakadó élet-halál van …
* * *
a közöslétben a valóságot szüntelenül-egyidőben lehet tudni, látni, hallani,
nem mindent-mindig,
hanem a törvény, a szükség, a mérték szerint,
a bensőséges kapcsolatban összeölelkezik a szabályos és a véletlen
egymásból születnek, közös a lélekzet, a dobbanás,
az önmaguk izzása
és egymásból lüktető természetes rendjük szerint
*
… formálják egymást …
* * *
a közöslétben nincs Bizonytalan, Esetleges, ahogy Biztos, Szabályos sincs,
hanem a természetes, a szükséges van
*
a szükségesben magként mindig megvan a minden lehetősége,
belőle hajt ki az ott-akkor nélkülözhetetlen tudás,
ahogy minden mozdulatban az összes izom részt vesz,
de míg egyikük munkájára inkább szükség van,
addig a másik elcsendesedhet,
ahogy a tekintetben minden arcjáték benne van,
de most éppen vidám, borongós,
netalántán közömbös
* * *
ha a létünk:életünk-halálunk
hamisított, mezbe bújtatott, átkeresztelt, széttördelt, megerőszakolt,
ha megnyilvánul a mindnyájunkban rejtőzködő Szörnyeteg,
ha a létünk:életünk-halálunk elidegenedett
akkor épül ki a megfélemlítő Hatalom, befolyásoló eszme-Rendszer,
a valóságot hazudó látszat,
a világ-Kép, a rontottlét, a kép-zet
* * *
vajon elhomályosult bennünk a közöslét, a létközösség,
vagy felettéb megcsontosodott bennünk az elválasztó fal,
vagy befolyásol,
eltép egymástól bennünket az el-idegenedés?
hogy ne így legyen, vajon mire van szükség?
szemléletváltásra, visszatalálásra, a hordalékok elhagyására,
felébredésre, éberségre?
* * *
… a közöslét az ami …
nyitott, meztelen, nincs benne felesleg, sem hiány,
a rontottlét ál-Arcos látszatvalóság,
Kép-zet
* * *
a közöslét mindannyiunktól azt kéri,
hogy tudásunkkal, színeinkkel, világunkkal-virágunkkal gazdagítsuk
magunk és testvéreink életét-halálát,
így mindahányan gyarapodunk,
jellegadó bárki lehet, de kizárólagos senki sem
a Hatalom, az el-Idegenedett Rendszer
Kép-ére és Hason-latosságára Készít-Gyúr-Másol-Torzít
* * *
az el-Idegenedés, a rontott-Lét az ember lényegét,
magvát mégsem képes megrontani,
csupán a külső héját,
ami jól látható, így sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen
ez nehezíti a dolgunkat és egyben biztatást, tudást-hitet is ad munkánkhoz
… felelős tennivalónkhoz …
* * *
egyetlen létező sem lehet-e annyira beszűkült, korlátolt, önmagába örvénylő,
hogy számára teljesen elveszne a másik, a mindenség, az együtt,
hogy neki csak, és kimondottan csupán Egy-Maga az Egyedüli Valóság,
Ő a Törvény, a Mérték, az Erkölcs,
minden más rendezetlen zagyvaság, hisz akkor nem is létezne
*
… ez a Fekete-Lyuk …
* * *
egyetlen létező sem lehet-e annyira határtalan, önmagát, a másikat kizáró,
Istenbe omló-oldódó, porladó,
hogy neki csak, és kimondottan csupán Isten az Egyedüli Valóság,
Ő a Törvény, a Mérték, az Erkölcs,
minden más rendezetlen zagyvaság, hisz akkor nem is létezne
*
… ez a Fehér-Lyuk …
* * *
egyetlen létező sem lehet-e annyira befolyásolt, önállótlan, mezbebújtatott,
álarc mögé kényszerített báb,
hogy neki csak, és kimondottan csupán a Hatalom, a Rendszer az Egyedüli Valóság
Ő a Törvény, a Mérték, az Erkölcs,
minden más rendezetlen zagyvaság, hisz akkor nem is létezne
*
… ez a Szürke-Lyuk …
***
**
*
ha csupán egy, az áramlásból kiszakított világot bonckéssel darabolok,
műszerekkel vizsgálok,
ott-akkor csupán a világ egyik felét nézem,
így az egyik felét sem látom,
ott-akkor csupán a tudás egyik fele mutatkozik,
így az egyik fele sem jelenik meg
ott-akkor a létezők egyik fele
vagy épp cselekvő, éber, élénk, magaslángú, erőben lévő,
ott-akkor a létezők másik fele
vagy épp halvány, szunnyadó, árnyékos, pislogó, nyugalomban lévő,
… és együtt: elhalt dermedt, élettelen(nek) látszó világ …
a maga teljében-teljességében senki nem tud szabad lenni,
ha a másik rész-leges,
mert akkor minden hiányos, csonka,
mert akkor nincs megismerés, tudás, szín, sem szabad, meztelen állapot
hanem csupán
Lyukak, Szerepek, Határok, Falak,
be-Bábozott-zódott Emberek, be-Programozott Modellek,
el-Herdált kincsek, ki-Tagadott testvérek vannak
pedig mindenek áramlásában
bármelyik létező felfénylő, éber, világos, eleven, játékos, végtelen, szivárványos
bármelyik, amelyik (benned) szabad
pedig (bennünk) közösen,
csak az a felünk-tudásunk látszik, éled-elevenedik meg,
amelyik mindenekben szabad, a többi láthatatlan, érzékelhetetlen,
nem épp nyugvó-csendesedő, hanem határral el-Kerített,
nem épp rejtett, vagy rejtőző búvópatak, hanem el-Vesző, ki-Haló, el-Sorvadó
csak akkor érzékelek, keltek életre mindeneket-mindenséget,
ha bármelyik létezőt külön-külön is, egyenként is észlelem, létrehívom
és egyben mindeneket-mindenséget is érzékelem, életre keltem
ha csak a magam élete-halála a világom, akkor a magam fala ketrecként zár be
ha csak a te valóságod a világom, akkor a te falad abroncsként szorít
ha csak a mindenség léte a világom, akkor a mindenség fala börtönként határol
* * *
ha csak Magamat látom, akkor magamat sem látom,
ez a Fekete-Lyuk,
ha csak a Kép-zetet látom, akkor a Képet sem látom,
ez a Szürke-Lyuk,
ha csak a Mindenséget látom, akkor senkit sem látok,
ez a Fehér-Lyuk
amekkora a világom, akkora a tudásom,
akkora világot érzékelek, keltek életre,
amekkora a létem:életem-halálom, amekkora mindnyájunkban szabad
mindenekben együtt akkora világ a közös,
amekkora mindnyájunkban szabad, éber, eleven, tevékeny,
amelyik nem el-Halt, nem el-Idegenedett, sem el-Sorvasztott,
akkorában vándorolhatunk, világolhatunk
* * *
ha csupán a rész szabad, akkor sem a rész, sem az egész nem szabad,
ha csupán egyikünk szabad, akkor egyikünk sem szabad
ha csak egyik felét nézem a világnak, akkor egyik felét sem látom
ha csak egyik felét tudom a világnak, akkor egyik felét sem ismerem
ha csak egyik fele szabad a világnak, akkor egyik fele sem az
ha csak egyik felét szeretem, akkor egyik felét sem szeretem
akkor nem látlak téged, magamat sem, akkor nem látsz engem, magadat sem,
ahogy a mindenség is rejtve marad, előled is, előlem is,
ahogy a mindenség elől is rejtve maradunk, én is, te is,
mintha nem is lennék, mintha nem is lennél, külön-külön sem, együtt sem
a mindenségnek csupán az a fele egészséges, teremtőképes, amelyik szabad,
de ha csupán az egyik fele szabad,
míg a másik töredékes, hiányos, csonka
akkor az egész korlátozott
és akkor nincs:
létközösség, közöslét:élet-halál,
meglátás, találkozás, vándorlás, világolás, otthonosodás,
tudás, szeretet
akkor csak a be-Tanított, be-Vetített, látszat/rontott-Valóságot látom,
akkor meg-vagyok győzve-győződve a valódiságáról,
fel sem merül bennem a kétely egy morzsája sem,
sőt, ha valami esetleg kétes-kérdéses lenne,
akkor a szem-emet törölgetem, akkor a szem-Üvegemet tisztítom,
akkor a szem-Léletemet hibáztatom,
és szem-Lesütve igyek-szem Fejlődni, Tudásomat tovább-Tanulva Igazítani
hiába Vizsgálod, Méred, Okoskodsz, mert eltűnik akivel találkozni akarsz,
vagy az előzetes Kép alapján benned elő-Ítéletként,
mindent el-takarva meg-Fogalmazódik
* * *
a valóság nem vagy-vagy,
nem és, sem igen-nem
* * *
nem kétállású kapcsoló, működő modell,
sem végletes ellentétekre szakított, megcsonkított tetem,
hanem lélekző-dobbanó, egymás méhéből születő, szüntelen áramlás;
egylényegű, egymásból lüktető, hullámzó létfolyam,
amely lénye szerint élénk-tevékeny-harsogó-parázsló,
ugyanakkor szüntelenül visszafogott-lassú-tétlen-személődő is
* * *
minden létező megnyílik, egyik sem zárkózik be,
idegenként mégis rejtve marad,
mert csak a bensőséges egymásra találásban-találkozásban,
a világosodásban, a közöslétben nyílik meg és ekkor a mindenség fénylik fel általa,
de azonnal elhallgat, becsukódik, ha visszaél létével
… és azonnal elhomályosul minden tudásom …
* * *
a közöslét,
a világolás-világosodás sejtelmes folyamat,
meghitt egymásra találás,
bensőséges együttlét, testi-lelki meztelenség, szótlan fogadalom,
maradandó, szoros kötés, felelős tudás, átélt szeretet
… áldott állapot …
a közöslét vérkeringése teljes felületet betöltő, szabadon áramló,
nincs benne vérrög, amely zárványt, elhaló holtágat okozna
a közöslét
mindennapos és ünnepélyes, törékeny magzat,
vigyáznunk kell rá
***
**
*
egymásba hullani-merítkezni, táncos lángban izzani,
szivárványos ívet húzni, aranyos-ezüstös híddá ölelkezni
… örvénylő pontban végtelenné válni …
szerelmetes szerelemmel szerelmeskedni
holddal, csillaggal, anyafölddel, virágos mezővel,
illatok játékával, bogarak neszével,
robajló vízzel, száguldó orkánnal, tűz magjával, hegyek ormával,
kristályos ásvánnyal, bomló anyaggal, atomok titkával,
gondolatok álmával, lélek ébredésével, mozdulatok táncával
minden létezővel szerelmetes szerelemmel szerelmeskedni,
szerelmeskedni szerelemben
… teremtő ősnemzésben …
ahogy a nő és férfi,
ahogy a tavasz-nyár-ősz-tél, a kikelet-delelés-alkonyat,
ahogy ember-növény-állat
szerelmetes áramlásban, játékos kavargásban,
örvénylő ölelésben, meztelen világban,
életre kelve és holttá válva, létbe világolva, el nem válva
életbe hullani, halálba éledni, létbe merülni,
áramlattá válni,
mindenekben nyomot hagyni, nyomodban rejtezni-révülni
… élettel-halállal fészket rakni …
***
**
*
világosodás:
ősnemzés, kölcsönös megtermékenyítés, szerelmetes-áldott állapot,
játék, öröm, megismerés, ívhúzás,
találkozás, ölelkezés, barátság, szerelem, sorsvállalás,
otthonná válás, közöslét
***
**
*
… egymás otthona-világa-csillaga-magja vagyunk …
*
innen, ettől már minden más is igaz és lényeges, a többi már ebből fakad,
akkor már értjük egymás nyelvét, életét-halálát
minden teremtmény a mindenség központja
*
ahonnan meglátni a sokféleséget, egylényegűséget,
mindenséget, a valóságot
* * *
itt ölelkezik eggyé
*
… oldás-kötés, véges-végtelen, én-nemén …
ide érkeznek és innen indulnak az utak,
itt van az élet, itt van a halál, itt nő az életfa,
itt van a teremtő, itt van a teremtett
*
… ez a hely te vagy és én vagyok, mivé válunk, örvend a létezés …
a mindenség bármely pontja jelöletlen, mégis megkülönböztetett,
mert alkalmas ennek tudására-élésére,
a mindenség bármely pontjáról nem látható a teljesség,
csupán egy helyről: ez a pont te vagy
ettől egyedi, szükséges és megismételhetetlen bármely létező,
ettől különbözik a mintázat, az áramlás,
ez teszi lehetővé a közöslétet
*
… maggá sűrüsödik a lét …
*
… egymás otthona-világa-csillaga-magja vagyunk …
***
**
*
egyediségünkkel, egyéniségünkkel gazdagítjuk társaink,
mindenek életét,
ez történik a maggal is, amikor hajszálgyökereivel a közöslétbe kívánkozik,
egy pontból, a csillagos magból, teres hullámzás, áramlás,
összeölelkező csigavonal indul,
szabályossága, mintázata, ritmusa, lüktetése van.
folyamatos, állandóan jelenlévő, mindent átható, mindenből áradó
*
… ez a dolgok állandósága-változékonysága, tudása …
a közösség természetes, felelős együttélés,
a lehetőségek valósággá jelenítése, mintázása,
önmagában hiányos az Egyedül, a Mindenki, az Egész,
ahogy egymagában nem létezhet az Én, a Te és a Mi sem,
mert az együttlét kell
*
… a közös élet, a közös halál …
nem teljes a hang,
ha nem hallatszik ki belőle a magam, a mindenek, a mindenség hangja
egyenként is, és együtt is,
ha nem színezi át, a mi, az én tudása-élete,
nem el-Külön-ülve, sem egybefolyva, vagy elnyomva,
hanem egymásra rímelve, sokszólamúan, százszorszépen, egybehangzóan,
egylényegűséggel, természetességgel
ahogy a nap felkel-delel-nyugszik,
s vele együtt minden létező ébred-virít-alszik,
a hajnalnak, délnek, estének,
a télnek, tavasznak, nyárnak, ősznek megfelelően
*
… ez a létezés alapja, ez a közöslét, ez a család …
… minden teremtmény a mindenség középpontja …
*
innen meglátni a sokféleséget, egylényegűséget, a mindenséget, a valóságot,
itt ölelkezik össze oldás-kötés, véges-végtelen, én-nemén,
ide érkeznek és innen indulnak az utak
*
… itt van az élet, a halál, a teremtő, a teremtett …
*
ez a hely te vagy és én vagyok,
találkozunk, mivé válunk, örvend a létezés
egyvilág vagyunk,
majd elindulunk, mint víz, ember, mag, csillag
bármelyik testvérünk,
nem szakadhatunk el egymástól, nem is tehetnénk,
nem szállhatunk ki az áramlásból, folyamatból, közös:életből-halálból,
mert ezek is mi vagyunk, mindnyájan mi magunk vagyunk
… a mindenségben, benned, bennem együtt vagyunk mindnyájan …
a mindenség lüktet, hullámzik,
lassít-gyorsul, csendesen szóló, viharosan kiabáló,
tőlem, tőlünk mindenektől ilyen,
ez az eleven, áramló állandóság, ez a létezés,
amikor nincs fal, határ, szakadék
örvényt kelthetsz magaddal, de ez is áramlás,
áramlás mindig van, mindenki által van,
méltóságteljes, csendes, szótlanul beszélő, láthatatlanul látható,
állandóan jelenlévő,
de a faladon belül nem látod, nem érzed, nem éled-élteted
légy átjárható, engedd át az áramlást, engedd, hogy áramlás légy,
akkor lelsz otthonra, otthonodban-világodban,
magadban-másban a mindenségben
létezésünk során megjárjuk egymást, s életre kelünk,
életre keltjük magunk-másik-mindenek kincseit, tudását, teljességét,
a valóság minden pontja, létezője egyedi és megismételhetetlen,
érzelme, indulata, nyugalma gondolata, cselekedete, élete, áramlása van
… öntörvényűen, a törvénybe ölelve …
nem géppel megmunkált fogaskerekek kapcsolódnak egymáshoz
átvéve a kényszermozgást,
hanem tarkavirágú, százszorszép emberek, állatok, növények, csillagok,
akik teremtik a létezést:életet-halált
sokfélék vagyunk együtt, sokszólamú mindnyájunk élete,
így kapcsolódunk össze, ívet húzva,
mindenki a maga tudásával-színével és alkotunk lélektől lelkes világot
… áldott állapot …
aranyhíd, ezüsthíd, enyhén hullámzó vízfelület, fénybe öltözve,
a víz kirajzolja, megjeleníti, életre kelti a napot, a holdat, a nap és a hold a vizet,
nem látni külön-külön őket,
csupán a fényt, melyben ott van a nap, a hold, a víz,
mindkettő a másikra bízza magát,
a közösben találkoznak, egyek lesznek, híddá válnak,
nem falak, gátak, lebonthatatlan határok vannak közöttünk, hanem hidak,
aranyos a naptól, ezüstös a holdtól, fénylően a csillagoktól,
gazdagok növénytől, állattól, mindenektől
nézd a magot, a napot, a gyermeket, növekednek,
s általuk az áramlás, a lét, mindenek,
a mag tudja, hogy mit kell tennie, természetes módon történik az élete
a mag napfelkelte, delelés, napnyugta, benne feszül, ível a lét
és mindnyájunkban, mindenek között feszül, ível az élet-halál, a létezés
a mag forrását, hozott táplálékát éli,
s közben forrásra, ételre-italra lel a napban, földben, vízben,
találkozás, ívhúzás, a közös világ teremtése
a mag határa nem a csonthéj,
hanem az a világ, amit táplál, ahonnan merít,
addig létezik, ameddig forrásra lel, ameddig maga is forrás
… ez az ő határa …
mag vagy, magzatot hordozol magadban,
teremtő és teremtett vagy,
a legkisebb megnyilvánulásod is folyamatot indít el, hullámzást, lüktetést
a mag egymásba kapcsolódó, ölelkező, tápláló,
egymást megvalósító folyamatban életre kelti a csirát, környezetét,
a magában hozott mintáját, magvát
alkalmassá váltak a törvény betöltésére,
életből-halálból létezésbe lényegülnek, a mag mindezt tudja, ez a minta
… ez a tudás minden létezőben megvan …
ha külön-külön keltünk hullámokat kioltjuk egymást,
akkor nem lehetünk a mindeneket tápláló forrás,
hanem befúladt, merítetlen kút, égető szomjat keltő, poshadt víz
a mag életre kelti magvát,
a pontból tér lesz, világ, otthon, mindenek, te meg én
… ezek a szavak mindnyájunknak neked szólnak …
… tudd, hogy ez mind te vagy …
maggá sűrűsödik a lét,
egymás otthona-világa-csillaga-magja vagyunk
… otthon …
a hegycsúcs utáni lépést megtéve, a létra utolsó fokán túllépve
a fal, ajtó nélküli világ,
itt nincs szó, nincs mozdulat, folyamatos jelenlét, áradás van,
itt nem merül fel, hogy ki vagy, mert vagy,
nem kérdés, mert nem kérdéses
… ez a van …
a létezés visszatért, minden egyszerű,
nincs táplálkozás, pihenés, mert éhség és fáradtság sincs
nincs idő, sem tér,
nincs kérdés, mert bizonyosság van, sőt már az sem kell,
nem kell a megismerés, a szabadság, a szeretet,
mert van,
minden természetesen, egyszerűen
… mindent átható áradás van …
életed mindeneké, másiké, magadé,
élsz mint ember, állat, növény, víz, föld, tűz,
megszülettél, vagy
… megnyugodott a létezés …
nem az oltárnál,
a középpontban vagyunk, hanem mi vagyunk maga az oltár,
nem a teljesség középpontjában van az oltár,
hanem maga a teljesség az oltár,
itt nincs épített fal, gát, abroncs, ketrec
ez az otthon, ez a te világod, ahol minden van,
nincs felesleg, sem hiány
ezért nem köti a tér, s nem köti az idő, sem ok-okozat,
ezért törvényes és teremtő, ezért az-ami
a virág, a mag, kihajtó-termő ág a villámsújtotta fán,
a föld, víz, hold, nap, csillag
… mind-mind te vagy …
nincs korszak, nincs ismétlődés, nem új a dobbanás,
az áramlást nem lehet szakaszolni, végessé, vagy éppen végtelenné tenni,
nincs benne idő: múlt-jelen-jövő, év-hét-nap-óra-perc,
nincs benne tér: alul-felül-jobbra-balra, középre, körbe,
nincs benne ok-okozat kényszer láncolata,
nincs benne sorrend, kiválasztott, vagy szent, sem hős,
nincs benne mindenség-másik-magam,
hanem van az egész,
a van
a saját hangján szólaló
a mindenek nyelvét beszélő,
van a máshangú
a teljesség nem kér időt-teret-okot,
semmit sem,
a teljesség nem szól, nem határol, de szava is van, határa is van,
a teljesség betűvel nem írható,
képpel nem mutatható, szóval nem mondható,
de léttel:élettel-halállal teremthető,
a te életeddel
… nélküled világtalan a világ …
mag vagy,
mag, amely magában hordozza az összes eddigi, s majdani világot,
mintázatot, életet-halált, tudást
a világnak törvénye, rendje van, átjár téged és kiáramlik belőled
… így válik személyessé …
mindnyájunkból adódik ki a rend mintázata,
mindenek öleléséből születnek a teremtmények
növény, állat, ember,
a föld anyaöle befogadja az ég sugarát,
lelkünkben életre kelnek a magok, a csillagok
… és táncolnak …
minden létező testvér, minden arc a valóság arca,
egy ölből születünk, egy fészekből jövünk, egy világba térünk,
elköszönünk, majd visszatérünk
… üresen, meztelenül, vándorként …
a mindenség bármely pontja jelöletlen, mégis megkülönböztetett,
mert alkalmas ennek tudására, látására, élésére
a mindenség bármely pontjáról nem látható a teljesség,
csupán egy helyről
… ez a pont te vagy …
ettől egyedi, szükséges és megismételhetetlen bármely lét,
ettől különbözik a mintázat, az áramlás,
ez teszi lehetővé a közöslétet
ez az a pont
amelyben minden létező mindenekké-mindenséggé
végtelenné tárulkozik
ez az a végtelen
amelyben minden létező szerelmetes létszerelemmel
ponttá ölelkezik
… itt minden az ami, meztelen és nincs felesleg, sem hiány …
***
**
*